Home > Library > New > Anonymous > Polyglot Bible > Psalms. Psalms 77

Psalms. Psalms 77

Psalms 77

Kjv

1
To the chief Musician,5329 to5921 Jeduthun,3038 A Psalm4210 of Asaph.623 I cried6817 unto413 God430 with my voice,6963 even unto413 God430 with my voice;6963 and he gave ear238 unto413 me.

2 In the day3117 of my trouble6869 I sought1875 the Lord:136 my sore3027 ran5064 in the night,3915 and ceased6313 not:3808 my soul5315 refused3985 to be comforted.5162

3 I
remembered2142 God,430 and was troubled:1993 I complained,7878 and my spirit7307 was overwhelmed.5848 Selah.5542

4
Thou holdest270 mine eyes5869 waking:8109 I am so troubled6470 that I cannot3808 speak.1696

5 I
have considered2803 the days3117 of old,4480 6924 the years8141 of ancient times.5769

6 I
call to remembrance2142 my song5058 in the night:3915 I commune7878 with5973 mine own heart:3824 and my spirit7307 made diligent search.2664

7
Will the Lord136 cast off2186 forever?5769 and will he be favorable7521 no3808 more?3254 5750

8
Is his mercy2617 clean gone656 forever?5331 doth his promise562 fail1584 forevermore?1755 1755

9
Hath God410 forgotten7911 to be gracious?2589 hath he in anger639 shut up7092 his tender mercies?7356 Selah.5542

10
And I said,559 This1931 is my infirmity:2470 but I will remember the years8141 of the right hand3225 of the most High.5945

11 I
will remember2142 the works4611 of the Lord:3050 surely3588 I will remember2142 thy wonders6382 of old.4480 6924

12 I
will meditate1897 also of all3605 thy work,6467 and talk7878 of thy doings.5949

13
Thy way,1870 O God,430 is in the sanctuary:6944 who4310 is so great1419 a God410 as our God?430

14
Thou859 art the God410 that doest6213 wonders:6382 thou hast declared3045 thy strength5797 among the people.5971

15
Thou hast with thine arm2220 redeemed1350 thy people,5971 the sons1121 of Jacob3290 and Joseph.3130 Selah.5542

16
The waters4325 saw7200 thee, O God,430 the waters4325 saw7200 thee; they were afraid:2342 the depths8415 also637 were troubled.7264

17
The clouds5645 poured out2229 water:4325 the skies7834 sent out5414 a sound:6963 thine arrows2671 also637 went abroad.1980

18
The voice6963 of thy thunder7482 was in the heaven:1534 the lightnings1300 lightened215 the world:8398 the earth776 trembled7264 and shook.7493

19
Thy way1870 is in the sea,3220 and thy path7635 in the great7227 waters,4325 and thy footsteps6119 are not3808 known.3045

20
Thou leddest5148 thy people5971 like a flock6629 by the hand3027 of Moses4872 and Aaron.175

Sep

1 συνέσεως τῷ Ασαφ προσέχετε λαός μου τὸν νόμον μου κλίνατε τὸ οὖς ὑμῶν εἰς τὰ ῥήματα τοῦ στόματός μου

2 ἀνοίξω ἐν παραβολαῖς τὸ στόμα μου φθέγξομαι προβλήματα ἀπ᾽ ἀρχῆς

3 ὅσα ἠκούσαμεν καὶ ἔγνωμεν αὐτὰ καὶ οἱ πατέρες ἡμῶν διηγήσαντο ἡμῖν

4 οὐκ ἐκρύβη ἀπὸ τῶν τέκνων αὐτῶν εἰς γενεὰν ἑτέραν ἀπαγγέλλοντες τὰς αἰνέσεις τοῦ κυρίου καὶ τὰς δυναστείας αὐτοῦ καὶ τὰ θαυμάσια αὐτοῦ ἃ ἐποίησεν

5 καὶ ἀνέστησεν μαρτύριον ἐν Ιακωβ καὶ νόμον ἔθετο ἐν Ισραηλ ὅσα ἐνετείλατο τοῖς πατράσιν ἡμῶν τοῦ γνωρίσαι αὐτὰ τοῖς υἱοῖς αὐτῶν

6 ὅπως ἂν γνῷ γενεὰ ἑτέρα υἱοὶ οἱ τεχθησόμενοι καὶ ἀναστήσονται καὶ ἀπαγγελοῦσιν αὐτὰ τοῖς υἱοῖς αὐτῶν

7 ἵνα θῶνται ἐπὶ τὸν θεὸν τὴν ἐλπίδα αὐτῶν καὶ μὴ ἐπιλάθωνται τῶν ἔργων τοῦ θεοῦ καὶ τὰς ἐντολὰς αὐτοῦ ἐκζητήσουσιν

8 ἵνα μὴ γένωνται ὡς οἱ πατέρες αὐτῶν γενεὰ σκολιὰ καὶ παραπικραίνουσα γενεά ἥτις οὐ κατηύθυνεν τὴν καρδίαν αὐτῆς καὶ οὐκ ἐπιστώθη μετὰ τοῦ θεοῦ τὸ πνεῦμα αὐτῆς

9 υἱοὶ Εφραιμ ἐντείνοντες καὶ βάλλοντες τόξοις ἐστράφησαν ἐν ἡμέρᾳ πολέμου

10 οὐκ ἐφύλαξαν τὴν διαθήκην τοῦ θεοῦ καὶ ἐν τῷ νόμῳ αὐτοῦ οὐκ ἤθελον πορεύεσθαι

11 καὶ ἐπελάθοντο τῶν εὐεργεσιῶν αὐτοῦ καὶ τῶν θαυμασίων αὐτοῦ ὧν ἔδειξεν αὐτοῖς

12 ἐναντίον τῶν πατέρων αὐτῶν ἃ ἐποίησεν θαυμάσια ἐν γῇ Αἰγύπτῳ ἐν πεδίῳ Τάνεως

13 διέρρηξεν θάλασσαν καὶ διήγαγεν αὐτούς ἔστησεν ὕδατα ὡσεὶ ἀσκὸν

14 καὶ ὡδήγησεν αὐτοὺς ἐν νεφέλῃ ἡμέρας καὶ ὅλην τὴν νύκτα ἐν φωτισμῷ πυρός

15 διέρρηξεν πέτραν ἐν ἐρήμῳ καὶ ἐπότισεν αὐτοὺς ὡς ἐν ἀβύσσῳ πολλῇ

16 καὶ ἐξήγαγεν ὕδωρ ἐκ πέτρας καὶ κατήγαγεν ὡς ποταμοὺς ὕδατα

17 καὶ προσέθεντο ἔτι τοῦ ἁμαρτάνειν αὐτῷ παρεπίκραναν τὸν ὕψιστον ἐν ἀνύδρῳ

18 καὶ ἐξεπείρασαν τὸν θεὸν ἐν ταῖς καρδίαις αὐτῶν τοῦ αἰτῆσαι βρώματα ταῖς ψυχαῖς αὐτῶν

19 καὶ κατελάλησαν τοῦ θεοῦ καὶ εἶπαν μὴ δυνήσεται ὁ θεὸς ἑτοιμάσαι τράπεζαν ἐν ἐρήμῳ

20 ἐπεὶ ἐπάταξεν πέτραν καὶ ἐρρύησαν ὕδατα καὶ χείμαρροι κατεκλύσθησαν μὴ καὶ ἄρτον δύναται δοῦναι ἢ ἑτοιμάσαι τράπεζαν τῷ λαῷ αὐτοῦ

21 διὰ τοῦτο ἤκουσεν κύριος καὶ ἀνεβάλετο καὶ πῦρ ἀνήφθη ἐν Ιακωβ καὶ ὀργὴ ἀνέβη ἐπὶ τὸν Ισραηλ

22 ὅτι οὐκ ἐπίστευσαν ἐν τῷ θεῷ οὐδὲ ἤλπισαν ἐπὶ τὸ σωτήριον αὐτοῦ

23 καὶ ἐνετείλατο νεφέλαις ὑπεράνωθεν καὶ θύρας οὐρανοῦ ἀνέῳξεν

24 καὶ ἔβρεξεν αὐτοῖς μαννα φαγεῖν καὶ ἄρτον οὐρανοῦ ἔδωκεν αὐτοῖς

25 ἄρτον ἀγγέλων ἔφαγεν ἄνθρωπος ἐπισιτισμὸν ἀπέστειλεν αὐτοῖς εἰς πλησμονήν

26 ἀπῆρεν νότον ἐξ οὐρανοῦ καὶ ἐπήγαγεν ἐν τῇ δυναστείᾳ αὐτοῦ λίβα

27 καὶ ἔβρεξεν ἐπ᾽ αὐτοὺς ὡσεὶ χοῦν σάρκας καὶ ὡσεὶ ἄμμον θαλασσῶν πετεινὰ πτερωτά

28 καὶ ἐπέπεσον εἰς μέσον τῆς παρεμβολῆς αὐτῶν κύκλῳ τῶν σκηνωμάτων αὐτῶν

29 καὶ ἐφάγοσαν καὶ ἐνεπλήσθησαν σφόδρα καὶ τὴν ἐπιθυμίαν αὐτῶν ἤνεγκεν αὐτοῖς

30 οὐκ ἐστερήθησαν ἀπὸ τῆς ἐπιθυμίας αὐτῶν ἔτι τῆς βρώσεως αὐτῶν οὔσης ἐν τῷ στόματι αὐτῶν

31 καὶ ὀργὴ τοῦ θεοῦ ἀνέβη ἐπ᾽ αὐτοὺς καὶ ἀπέκτεινεν ἐν τοῖς πίοσιν αὐτῶν καὶ τοὺς ἐκλεκτοὺς τοῦ Ισραηλ συνεπόδισεν

32 ἐν πᾶσιν τούτοις ἥμαρτον ἔτι καὶ οὐκ ἐπίστευσαν ἐν τοῖς θαυμασίοις αὐτοῦ

33 καὶ ἐξέλιπον ἐν ματαιότητι αἱ ἡμέραι αὐτῶν καὶ τὰ ἔτη αὐτῶν μετὰ σπουδῆς

34 ὅταν ἀπέκτεννεν αὐτούς ἐξεζήτουν αὐτὸν καὶ ἐπέστρεφον καὶ ὤρθριζον πρὸς τὸν θεὸν

35 καὶ ἐμνήσθησαν ὅτι ὁ θεὸς βοηθὸς αὐτῶν ἐστιν καὶ ὁ θεὸς ὁ ὕψιστος λυτρωτὴς αὐτῶν ἐστιν

36 καὶ ἠπάτησαν αὐτὸν ἐν τῷ στόματι αὐτῶν καὶ τῇ γλώσσῃ αὐτῶν ἐψεύσαντο αὐτῷ

37 ἡ δὲ καρδία αὐτῶν οὐκ εὐθεῖα μετ᾽ αὐτοῦ οὐδὲ ἐπιστώθησαν ἐν τῇ διαθήκῃ αὐτοῦ

38 αὐτὸς δέ ἐστιν οἰκτίρμων καὶ ἱλάσεται ταῖς ἁμαρτίαις αὐτῶν καὶ οὐ διαφθερεῖ καὶ πληθυνεῖ τοῦ ἀποστρέψαι τὸν θυμὸν αὐτοῦ καὶ οὐχὶ ἐκκαύσει πᾶσαν τὴν ὀργὴν αὐτοῦ

39 καὶ ἐμνήσθη ὅτι σάρξ εἰσιν πνεῦμα πορευόμενον καὶ οὐκ ἐπιστρέφον

40 ποσάκις παρεπίκραναν αὐτὸν ἐν τῇ ἐρήμῳ παρώργισαν αὐτὸν ἐν γῇ ἀνύδρῳ

41 καὶ ἐπέστρεψαν καὶ ἐπείρασαν τὸν θεὸν καὶ τὸν ἅγιον τοῦ Ισραηλ παρώξυναν

42 οὐκ ἐμνήσθησαν τῆς χειρὸς αὐτοῦ ἡμέρας ἧς ἐλυτρώσατο αὐτοὺς ἐκ χειρὸς θλίβοντος

43 ὡς ἔθετο ἐν Αἰγύπτῳ τὰ σημεῖα αὐτοῦ καὶ τὰ τέρατα αὐτοῦ ἐν πεδίῳ Τάνεως

44 καὶ μετέστρεψεν εἰς αἷμα τοὺς ποταμοὺς αὐτῶν καὶ τὰ ὀμβρήματα αὐτῶν ὅπως μὴ πίωσιν

45 ἐξαπέστειλεν εἰς αὐτοὺς κυνόμυιαν καὶ κατέφαγεν αὐτούς καὶ βάτραχον καὶ διέφθειρεν αὐτούς

46 καὶ ἔδωκεν τῇ ἐρυσίβῃ τὸν καρπὸν αὐτῶν καὶ τοὺς πόνους αὐτῶν τῇ ἀκρίδι

47 ἀπέκτεινεν ἐν χαλάζῃ τὴν ἄμπελον αὐτῶν καὶ τὰς συκαμίνους αὐτῶν ἐν τῇ πάχνῃ

48 καὶ παρέδωκεν εἰς χάλαζαν τὰ κτήνη αὐτῶν καὶ τὴν ὕπαρξιν αὐτῶν τῷ πυρί

49 ἐξαπέστειλεν εἰς αὐτοὺς ὀργὴν θυμοῦ αὐτοῦ θυμὸν καὶ ὀργὴν καὶ θλῖψιν ἀποστολὴν δι᾽ ἀγγέλων πονηρῶν

50 ὡδοποίησεν τρίβον τῇ ὀργῇ αὐτοῦ οὐκ ἐφείσατο ἀπὸ θανάτου τῶν ψυχῶν αὐτῶν καὶ τὰ κτήνη αὐτῶν εἰς θάνατον συνέκλεισεν

51 καὶ ἐπάταξεν πᾶν πρωτότοκον ἐν Αἰγύπτῳ ἀπαρχὴν τῶν πόνων αὐτῶν ἐν τοῖς σκηνώμασι Χαμ

52 καὶ ἀπῆρεν ὡς πρόβατα τὸν λαὸν αὐτοῦ καὶ ἀνήγαγεν αὐτοὺς ὡς ποίμνιον ἐν ἐρήμῳ

53 καὶ ὡδήγησεν αὐτοὺς ἐν ἐλπίδι καὶ οὐκ ἐδειλίασαν καὶ τοὺς ἐχθροὺς αὐτῶν ἐκάλυψεν θάλασσα

54 καὶ εἰσήγαγεν αὐτοὺς εἰς ὅριον ἁγιάσματος αὐτοῦ ὄρος τοῦτο ὃ ἐκτήσατο ἡ δεξιὰ αὐτοῦ

55 καὶ ἐξέβαλεν ἀπὸ προσώπου αὐτῶν ἔθνη καὶ ἐκληροδότησεν αὐτοὺς ἐν σχοινίῳ κληροδοσίας καὶ κατεσκήνωσεν ἐν τοῖς σκηνώμασιν αὐτῶν τὰς φυλὰς τοῦ Ισραηλ

56 καὶ ἐπείρασαν καὶ παρεπίκραναν τὸν θεὸν τὸν ὕψιστον καὶ τὰ μαρτύρια αὐτοῦ οὐκ ἐφυλάξαντο

57 καὶ ἀπέστρεψαν καὶ ἠσυνθέτησαν καθὼς καὶ οἱ πατέρες αὐτῶν καὶ μετεστράφησαν εἰς τόξον στρεβλὸν

58 καὶ παρώργισαν αὐτὸν ἐν τοῖς βουνοῖς αὐτῶν καὶ ἐν τοῖς γλυπτοῖς αὐτῶν παρεζήλωσαν αὐτόν

59 ἤκουσεν ὁ θεὸς καὶ ὑπερεῖδεν καὶ ἐξουδένωσεν σφόδρα τὸν Ισραηλ

60 καὶ ἀπώσατο τὴν σκηνὴν Σηλωμ σκήνωμα αὐτοῦ οὗ κατεσκήνωσεν ἐν ἀνθρώποις

61 καὶ παρέδωκεν εἰς αἰχμαλωσίαν τὴν ἰσχὺν αὐτῶν καὶ τὴν καλλονὴν αὐτῶν εἰς χεῖρας ἐχθροῦ

62 καὶ συνέκλεισεν εἰς ῥομφαίαν τὸν λαὸν αὐτοῦ καὶ τὴν κληρονομίαν αὐτοῦ ὑπερεῖδεν

63 τοὺς νεανίσκους αὐτῶν κατέφαγεν πῦρ καὶ αἱ παρθένοι αὐτῶν οὐκ ἐπενθήθησαν

64 οἱ ἱερεῖς αὐτῶν ἐν ῥομφαίᾳ ἔπεσαν καὶ αἱ χῆραι αὐτῶν οὐ κλαυσθήσονται

65 καὶ ἐξηγέρθη ὡς ὁ ὑπνῶν κύριος ὡς δυνατὸς κεκραιπαληκὼς ἐξ οἴνου

66 καὶ ἐπάταξεν τοὺς ἐχθροὺς αὐτοῦ εἰς τὰ ὀπίσω ὄνειδος αἰώνιον ἔδωκεν αὐτοῖς

67 καὶ ἀπώσατο τὸ σκήνωμα Ιωσηφ καὶ τὴν φυλὴν Εφραιμ οὐκ ἐξελέξατο

68 καὶ ἐξελέξατο τὴν φυλὴν Ιουδα τὸ ὄρος τὸ Σιων ὃ ἠγάπησεν

69 καὶ ᾠκοδόμησεν ὡς μονοκερώτων τὸ ἁγίασμα αὐτοῦ ἐν τῇ γῇ ἐθεμελίωσεν αὐτὴν εἰς τὸν αἰῶνα

70 καὶ ἐξελέξατο Δαυιδ τὸν δοῦλον αὐτοῦ καὶ ἀνέλαβεν αὐτὸν ἐκ τῶν ποιμνίων τῶν προβάτων

71 ἐξόπισθεν τῶν λοχευομένων ἔλαβεν αὐτὸν ποιμαίνειν Ιακωβ τὸν λαὸν αὐτοῦ καὶ Ισραηλ τὴν κληρονομίαν αὐτοῦ

72 καὶ ἐποίμανεν αὐτοὺς ἐν τῇ ἀκακίᾳ τῆς καρδίας αὐτοῦ καὶ ἐν ταῖς συνέσεσι τῶν χειρῶν αὐτοῦ ὡδήγησεν αὐτούς

Tan

1 לַמְנַצֵּ֥חַ עַֽל־ידיתון יְדוּת֗וּן לְאָסָ֥ף מִזְמֽוֹר׃

2 קוֹלִ֣י אֶל־אֱלֹהִ֣ים וְאֶצְעָ֑קָה קוֹלִ֥י אֶל־אֱ֝לֹהִ֗ים וְהַאֲזִ֥ין אֵלָֽי׃

3 בְּי֥וֹם צָרָתִי֮ אֲדֹנָ֪י דָּ֫רָ֥שְׁתִּי יָדִ֤י׀ לַ֣יְלָה נִ֭גְּרָה וְלֹ֣א תָפ֑וּג מֵאֲנָ֖ה הִנָּחֵ֣ם נַפְשִֽׁי׃

4 אֶזְכְּרָ֣ה אֱלֹהִ֣ים וְאֶֽהֱמָיָ֑ה אָשִׂ֓יחָה׀ וְתִתְעַטֵּ֖ף רוּחִ֣י סֶֽלָה׃

5 אָ֭חַזְתָּ שְׁמֻר֣וֹת עֵינָ֑י נִ֝פְעַ֗מְתִּי וְלֹ֣א אֲדַבֵּֽר׃

6 חִשַּׁ֣בְתִּי יָמִ֣ים מִקֶּ֑דֶם שְׁ֝נ֗וֹת עוֹלָמִֽים׃

7 אֶֽזְכְּרָ֥ה נְגִינָתִ֗י בַּ֫לָּ֥יְלָה עִם־לְבָבִ֥י אָשִׂ֑יחָה וַיְחַפֵּ֥שׂ רוּחִֽי׃

8 הַֽ֭לְעוֹלָמִים יִזְנַ֥ח׀ אֲדֹנָ֑י וְלֹֽא־יֹסִ֖יף לִרְצ֣וֹת עֽוֹד׃

9 הֶאָפֵ֣ס לָנֶ֣צַח חַסְדּ֑וֹ גָּ֥מַר אֹ֝֗מֶר לְדֹ֣ר וָדֹֽר׃

10 הֲשָׁכַ֣ח חַנּ֣וֹת אֵ֑ל אִם־קָפַ֥ץ בְּ֝אַ֗ף רַחֲמָ֥יו סֶֽלָה׃

11 וָ֭אֹמַר חַלּ֣וֹתִי הִ֑יא שְׁ֝נ֗וֹת יְמִ֣ין עֶלְיֽוֹן׃

12 אזכיר אֶזְכּ֥וֹר מַֽעַלְלֵי־יָ֑הּ כִּֽי־אֶזְכְּרָ֖ה מִקֶּ֣דֶם פִּלְאֶֽךָ׃

13 וְהָגִ֥יתִי בְכָל־פָּעֳלֶ֑ךָ וּֽבַעֲלִ֖ילוֹתֶ֣יךָ אָשִֽׂיחָה׃

14 אֱ֭לֹהִים בַּקֹּ֣דֶשׁ דַּרְכֶּ֑ךָ מִי־אֵ֥ל גָּ֝ד֗וֹל כֵּֽאלֹהִֽים׃

15 אַתָּ֣ה הָ֭אֵל עֹ֣שֵׂה פֶ֑לֶא הוֹדַ֖עְתָּ בָעַמִּ֣ים עֻזֶּֽךָ׃

16 גָּאַ֣לְתָּ בִּזְר֣וֹעַ עַמֶּ֑ךָ בְּנֵי־יַעֲקֹ֖ב וְיוֹסֵ֣ף סֶֽלָה׃

17 רָ֘א֤וּךָ מַּ֨יִם׀ אֱ‍ֽלֹהִ֗ים רָא֣וּךָ מַּ֣יִם יָחִ֑ילוּ אַ֝֗ף יִרְגְּז֥וּ תְהֹמֽוֹת׃

18 זֹ֤רְמוּ מַ֨יִם׀ עָב֗וֹת ק֖וֹל נָתְנ֣וּ שְׁחָקִ֑ים אַף־חֲ֝צָצֶ֗יךָ יִתְהַלָּֽכוּ׃

19 ק֤וֹל רַעַמְךָ֨׀3 בַּגַּלְגַּ֗ל הֵאִ֣ירוּ בְרָקִ֣ים תֵּבֵ֑ל רָגְזָ֖ה וַתִּרְעַ֣שׁ הָאָֽרֶץ׃

20 בַּיָּ֤ם דַּרְכֶּ֗ךָ ושביליך וּֽ֭שְׁבִֽילְךָ בְּמַ֣יִם רַבִּ֑ים וְ֝עִקְּבוֹתֶ֗יךָ לֹ֣א נֹדָֽעוּ׃

21 נָחִ֣יתָ כַצֹּ֣אן עַמֶּ֑ךָ בְּֽיַד־מֹשֶׁ֥ה וְאַהֲרֹֽן׃

Vul

1 Intellectus Asaph. [Attendite, popule meus, legem meam;

inclinate aurem vestram in verba oris mei.

2 Aperiam in parabolis os meum;

loquar propositiones ab initio.

3 Quanta audivimus, et cognovimus ea,

et patres nostri narraverunt nobis.

4 Non sunt occultata a filiis eorum in generatione altera,

narrantes laudes Domini et virtutes ejus,

et mirabilia ejus qu fecit.

5 Et suscitavit testimonium in Jacob,

et legem posuit in Isral,

quanta mandavit patribus nostris

nota facere ea filiis suis:

6 ut cognoscat generatio altera:

filii qui nascentur et exsurgent,

et narrabunt filiis suis,

7 ut ponant in Deo spem suam,

et non obliviscantur operum Dei,

et mandata ejus exquirant:

8 ne fiant, sicut patres eorum,

generatio prava et exasperans;

generatio qu non direxit cor suum,

et non est creditus cum Deo spiritus ejus.

9 Filii Ephrem, intendentes et mittentes arcum,

conversi sunt in die belli.

10 Non custodierunt testamentum Dei,

et in lege ejus noluerunt ambulare.

11 Et obliti sunt benefactorum ejus,

et mirabilium ejus qu ostendit eis.

12 Coram patribus eorum fecit mirabilia

in terra gypti, in campo Taneos.

13 Interrupit mare, et perduxit eos,

et statuit aquas quasi in utre:

14 et deduxit eos in nube diei,

et tota nocte in illuminatione ignis.

15 Interrupit petram in eremo,

et adaquavit eos velut in abysso multa.

16 Et eduxit aquam de petra,

et deduxit tamquam flumina aquas.

17 Et apposuerunt adhuc peccare ei;

in iram excitaverunt Excelsum in inaquoso.

18 Et tentaverunt Deum in cordibus suis,

ut peterent escas animabus suis.

19 Et male locuti sunt de Deo;

dixerunt: Numquid poterit Deus parare mensam in deserto?

20 quoniam percussit petram, et fluxerunt aqu,

et torrentes inundaverunt.

Numquid et panem poterit dare,

aut parare mensam populo suo?

21 Ideo audivit Dominus et distulit;

et ignis accensus est in Jacob,

et ira ascendit in Isral:

22 quia non crediderunt in Deo,

nec speraverunt in salutari ejus.

23 Et mandavit nubibus desuper,

et januas cli aperuit.

24 Et pluit illis manna ad manducandum,

et panem cli dedit eis.

25 Panem angelorum manducavit homo;

cibaria misit eis in abundantia.

26 Transtulit austrum de clo,

et induxit in virtute sua africum.

27 Et pluit super eos sicut pulverem carnes,

et sicut arenam maris volatilia pennata.

28 Et ceciderunt in medio castrorum eorum,

circa tabernacula eorum.

29 Et manducaverunt, et saturati sunt nimis,

et desiderium eorum attulit eis:

30 non sunt fraudati a desiderio suo.

Adhuc esc eorum erant in ore ipsorum,

31 et ira Dei ascendit super eos:

et occidit pingues eorum,

et electos Isral impedivit.

32 In omnibus his peccaverunt adhuc,

et non crediderunt in mirabilibus ejus.

33 Et defecerunt in vanitate dies eorum,

et anni eorum cum festinatione.

34 Cum occideret eos, qurebant eum et revertebantur,

et diluculo veniebant ad eum.

35 Et rememorati sunt quia Deus adjutor est eorum,

et Deus excelsus redemptor eorum est.

36 Et dilexerunt eum in ore suo,

et lingua sua mentiti sunt ei;

37 cor autem eorum non erat rectum cum eo,

nec fideles habiti sunt in testamento ejus.

38 Ipse autem est misericors,

et propitius fiet peccatis eorum,

et non disperdet eos.

Et abundavit ut averteret iram suam,

et non accendit omnem iram suam.

39 Et recordatus est quia caro sunt,

spiritus vadens et non rediens.

40 Quoties exacerbaverunt eum in deserto;

in iram concitaverunt eum in inaquoso?

41 Et conversi sunt, et tentaverunt Deum,

et sanctum Isral exacerbaverunt.

42 Non sunt recordati manus ejus,

die qua redemit eos de manu tribulantis:

43 sicut posuit in gypto signa sua,

et prodigia sua in campo Taneos;

44 et convertit in sanguinem flumina eorum,

et imbres eorum, ne biberent.

45 Misit in eos cnomyiam, et comedit eos,

et ranam, et disperdidit eos;

46 et dedit rugini fructus eorum,

et labores eorum locust;

47 et occidit in grandine vineas eorum,

et moros eorum in pruina;

48 et tradidit grandini jumenta eorum,

et possessionem eorum igni;

49 misit in eos iram indignationis su,

indignationem, et iram, et tribulationem,

immissiones per angelos malos.

50 Viam fecit semit ir su:

non pepercit a morte animabus eorum,

et jumenta eorum in morte conclusit:

51 et percussit omne primogenitum in terra gypti;

primitias omnis laboris eorum in tabernaculis Cham:

52 et abstulit sicut oves populum suum,

et perduxit eos tamquam gregem in deserto:

53 et deduxit eos in spe, et non timuerunt,

et inimicos eorum operuit mare.

54 Et induxit eos in montem sanctificationis su,

montem quem acquisivit dextera ejus;

et ejecit a facie eorum gentes,

et sorte divisit eis terram in funiculo distributionis;

55 et habitare fecit in tabernaculis eorum tribus Isral.

56 Et tentaverunt, et exacerbaverunt Deum excelsum,

et testimonia ejus non custodierunt.

57 Et averterunt se, et non servaverunt pactum:

quemadmodum patres eorum, conversi sunt in arcum pravum.

58 In iram concitaverunt eum in collibus suis,

et in sculptilibus suis ad mulationem eum provocaverunt.

59 Audivit Deus, et sprevit,

et ad nihilum redegit valde Isral.

60 Et repulit tabernaculum Silo,

tabernaculum suum, ubi habitavit in hominibus.

61 Et tradidit in captivitatem virtutem eorum,

et pulchritudinem eorum in manus inimici.

62 Et conclusit in gladio populum suum,

et hreditatem suam sprevit.

63 Juvenes eorum comedit ignis,

et virgines eorum non sunt lamentat.

64 Sacerdotes eorum in gladio ceciderunt,

et vidu eorum non plorabantur.

65 Et excitatus est tamquam dormiens Dominus,

tamquam potens crapulatus a vino.

66 Et percussit inimicos suos in posteriora;

opprobrium sempiternum dedit illis.

67 Et repulit tabernaculum Joseph,

et tribum Ephraim non elegit:

68 sed elegit tribum Juda,

montem Sion, quem dilexit.

69 Et dificavit sicut unicornium sanctificium suum,

in terra quam fundavit in scula.

70 Et elegit David, servum suum,

et sustulit eum de gregibus ovium;

de post ftantes accepit eum:

71 pascere Jacob servum suum,

et Isral hreditatem suam.

72 Et pavit eos in innocentia cordis sui,

et in intellectibus manuum suarum deduxit eos.]
polyglot bible bagster| the apostolic bible polyglot and kjv
Home > Library > New > Anonymous > Polyglot Bible > Psalms. Psalms 77